Egyik Amexrap-tagunk ezt írta az ÉS-ben:
Kiindulópontom a következő. A stabilizáció elengedhetetlen. De nem az a lényeg, mivel önmagában nem szünteti meg azt a tünetet, hogy a magyar állam, gazdaság és társadalom hármasának együttműködése rendszeresen hiányjellegű jelenségekhez vezet. A láz alkalmas lenyomása, a (rövid távon szükségképpen inkább bevételnövelő, középtávon azonban lehetőleg minél inkább kiadáscsökkentésbe fordított) megszorítások mellett az igazi terápiát, az állam, a gazdaság és a társadalom működési kereteinek a változtatását (“re-formját”) is végig kell vinni, amely a szereplők ösztönzőinek és így magatartásának a kívánatos változásához vezet. Sőt, hosszabb távon a stabilizáció csak akkor lehet sikeres, ha nem jelent kitérőt a reformok általános sodrából. Röviden: nem a stabilizáció érdekében kell reformálni, hanem a reformok érdekében kell stabilizálni.
Meggyőződésem, hogy a miniszterelnök jövőbeli politikai jelentősége a következő egy évben egyetlen általa befolyásolható változótól függ: hogy sikerül-e végül olyan világos, összefüggő jövőképeken alapuló, az egyéni és csoportérdekek legteljesebb tudatában összerakott, összecsiszolt reformokat elindítania, amelyeket párttársai, koalíciós partnerei, potenciális és tényleges választói, és különböző más stratégiai partnerei kristálytisztán meg tudnak különböztetni az őket is sújtó, pusztán bevételnövelési vagy kiadáscsökkentési célú megszorításoktól. http://www.es.hu/index.php?view=doc;14841
Ez volt 2006 októberében.
Gyurcsánynak nyilván nem jött össze.
Orbán, pontosan 4 évvel később, tavaly okt23-án, feltétlen bizalmat kért tőlünk:
Akik kételkednek, akarva-akaratlanul a múlt védelmezőivé válnak. Nem engedhetünk a kétségnek, mert akkor veszítünk. http://deutsch.fidesz-eu.hu/hu/cikk/213/
És akkor (várhatóan) mivel áll majd elő negyed évvel később, 2011 februárjában?? (mármint a [magánnyugdíj-]tulajdonunk lenyúlásán + a külföldi tulajdonú adófizetők, és rajtuk kereszül fogyasztóik eddigi megsarcolásán túl):
a csomag egyharmada bevételnövelésből, kétharmada kiadáscsökkentésből fog állnihttp://velemenyvezer.blog.hu/2011/02/03/orban_es_a_nagy_terv_ezert_kar_volt
Hát, ez így még a német-francia alkotmányos adósságkorlát-javaslathoz való csatlakozás esetén is kevés.
Lássuk csak, mi történik?
Orbán úgy csökkent adót, hogy ennek érdekében lebontja a jogállamot és az alkotmányos demokratikus köztársaságot (ami még szűken üzleti szempontból sem valószínű, h jó lenne: http://amexrap.org/fal/megeri-a-penzet ).
Mivel ez persze nem elég, egyrészt baltát ragad (és kiadásokat farigcsál), másrészt a zsebünkben kotorászik (direkt módon is adót szed be tőlünk, nem csak a megsarcolt vállalatokon keresztül).
Sajnos azonban nem látja, mi a valódi feladata. Pontosabban: egyelőre semmi sem utal arra, hogy egyáltalánészlelné, amit én látok a mindenkori miniszterelnök feladataként (lásd a fent idézett cikket), és valamiképpen(sztem pl. így) legalábbis készülne erre.
Nem kétlem: amit Orbán csinál, abban van rendszer. Ez a rendszer egyrészt nem tetszik, másrészt azt gondolom róla, hogy kiötlője kb. annyira látja át a gazdaság, mint az internet működését.
Nem az a(z egyetlen) baj, hogy a pasi a politikára optimalizál, hanem hogy úgy mozog végtelen önbizalommal a játéktéren, hogy azt több területen csak bizonytalanul érzékeli.
És erről még csak fogalma sincs.
Király, de csak félszemű, még ha vakok közt is.
A gazdaságban pl. tüneti kezelést végez, pontos diagnózisok és okos terápiák helyett.
A tüneti kezeléstől még nem biztos, hogy meghal a beteg (elvégre a lázat tényleg csökkenteni kell: az is könnyen végzetessé válhat), de ettől a gyulladás még fennáll, a láz újra és újra előtör, és a beteget egy kósza szellő nyugodtan elviheti. A passzátszelet pedig (szerencsére) nem ő fújja.
Egy tavalyi mondatával kapcsolatban viszont tökéletesen egyetértünk egymással:
Egy évünk van arra, hogy felvegyük a tempót, hogy megteremtsük a sikeres magyar élet alapjait.http://deutsch.fidesz-eu.hu/hu/cikk/213/
Tényleg. Neki is egy éve volt a bizonyításra.
Ebből az egy évből negyed év már el is telt.
